Rendelj akár telefonon is (8 – 19 óráig)
06 30 459 8470

"Nincs az a hit, mely töretlen maradna, kivéve egy igazán hűséges kutyáét.„
(Konrad Lorenz)


Mit egyen a kutyám?

 

A szomszéd csirkéjének vagy a mezőn megfogott vadnyúlnak az elfogyasztása jelentené talán a leginkább természetes táplálkozási formát a kutyáknak. Ám ez a fajta táplálkozási forma kivitelezhetetlen, elfogadhatatlan a jelen Európában és más sűrűn lakott, urbanizált környezetben élő négylábú társaink részére.

Az ősök

A kutyának a farkasból történő kialakulása során kezdettől fogva fontos tényező volt az, hogy milyen mértékben és formában függött a táplálkozása az embertől, kezdve az ember korabeli tartózkodási helyének környékéről az ételmaradékok, hulladékok eltakarításától, az ember által elejtett vadállatoknak, majd később a háziállatainak földolgozásából eredő maradékok elfogyasztásáig. A domesztikációs folyamatnak minden esetben az egyik legfontosabb része, hogy valamilyen formában az ember vagy megosztja a rendelkezésére álló élelmiszert a kutyájával, vagy valamilyen más módon gondoskodik annak táplálékáról, hiszen megtiltja az állatnak, hogy maga szerezze be zsákmányszerzés útján a táplálékát.

Jelenleg a kutya táplálása a kisgyerek etetéséhez hasonlítható: egyik sem tud valójában dönteni arról, hogy mit egyen, a döntéshozatal csupán a megeszem vagy nem eszem meg kettősére szűkül. Mind a ketten rá vannak utalva a gondozásukért, táplálásukért felelős emberek döntésére abban a tekintetben, hogy mi és mennyi kerül a tányérba. Ezt kihasználva az elmúlt fél évszázadban mindkét célcsoport részére óriási háttéripar alakult ki, folyamatosan bővülő, áttekinthetetlen és többé-kevésbé ellenőrizhetetlen választékot kínálva a XXI. század fogyasztói társadalmának. A válasz, a döntés arra vonatkozólag, hogy mit egyen a kutyám, egyre összetettebbé válik a mai marketing- és reklámhadjáratok közepette. A kutya egyik biológiai létszükségletének kielégítése a táplálás. A tápláléknak egyrészt a kutya ízlelő érzékszerve szempontjából ízletesnek kell lennie, másrészt meg kell felelnie azoknak az egészségügyi és biológiai kívánalmaknak, amelyeket az állat növekedése, fejlődése, életműködése megkövetel.

A kézenfekvő megoldás

Rögtön leszögezzük, hogy a továbbiakban nem arról lesz szó, hogy táppal, vagy házi koszttal vagy a manapság oly divatos, viszont nem a megfelelő információkkal kikommunikált BARF módszerrel etessünk-e, vagy sem. A válasz egyszerű, mert igazodva a mai kor által támasztott elvárásokhoz, élethelyzethez a legkézenfekvőbb és a legbölcsebb döntés egy valóban szuperprémium minőségű száraz eledel etetése. A továbbiakban viszont kivesézzük, hogy valójában melyek ezek, és mire figyeljünk ezek kapcsán annak érdekében, hogy a megfelelő döntést tudjuk meghozni kutyánk hosszú távú egészségének megőrzése érdekében. Nem arra kívánunk választ adni, hogy melyik gyártó terméke vagy melyik kutyatáp-márka milyen, hanem tájékoztató, ismeretterjesztő formában a gazdikat olyan információkhoz juttatni, amelyeknek birtokában felelősségteljes döntést hozhatnak kutyájuk egészséges etetését, tápanyagellátását illetően.

 

Ami a csomagolásokon olvasható

A különféle kutyaeledelek gyártóinak a kutyatápok összetételére, tartalmára vonatkozólag a gyártmányok csomagolásán feltüntetett információk az egyetlenek, amelyeknek adataira jogi kötelezettség vonatkozik. Az egyéb helyeken, reklámokban, prospektusokban, interneten és egyéb médiafelületeken megjelenő termékinformációk és adatok valóssága semmilyen módon nem ellenőrizhető, és esetleges valótlanság esetén a vásárlónak nincs jogi eszköze ezek ellen eredményesen eljárni. A gyártóknak a csomagolásokon feltüntetett összetételre vonatkozó nyilatkozatait kis részben EU-előírások, nagyobb részben a kereskedelmi forgalomba hozó országoknak az előírásai szabályozzák. Ennek köszönhetően, amit az egyik országban kötelező ráírni, azt egy másik országban lehet, hogy nem. Tehát vannak gyártók, amelyeknek a kutyatápja a szigorúbb előírásokkal rendelkező országokban szinte eladhatatlan lenne, mert a csomagoláson föl kellene tüntetniük, hogy milyen káros anyagokat tartalmaz, de egy olyan országban, amely csak a közelmúltban lépett be az EU-tagállamok sorába, nagy üzletet tudnak a táppal csinálni. Nemritkán ugyanaz a gyár, ugyanazon márkanév alatt, ugyanazon jól hangzó minőségi jelző (pld. sensitiv) leple alatt első pillanatban ugyanolyannak kinéző csomagolásban forgalmazza a termékét pl. egy németországi és egy lengyelországi boltban is, de két különbség mégis van:

1. nem ugyanaz a gyártói nyilatkozat olvasható az egyik zsákon, mint a másikon,

2. más összetételű táp van az egyik zsákban, és más összetételű a másikban.

Egyszerűen megbizonyosodhatunk erről a tényről, ugyanis az ár az sok mindent elárul. Amennyiben az EU-n belüli országok valamely kereskedőjénél vagy webáruházában egy-egy márka jóval (20%-30%) olcsóbban beszerezhető, úgy abban az esetben erősen fennáll annak a gyanúja, hogy egy teljesen más összetételű, és nem az EU országainak megfelelő minőségi követelményeknek megfelelő kutyatápot árul ugyanazon csomagolásban. Ezek a „csalások” sajnos kivédhetetlenek, mert a gyártói nyilatkozatot nem igazán van alkalmunk előzetesen megnézni. Ezek az áreltérések sokszor túlmennek az adott ország adózási rendjéből adódó különbségeken, és ráadásul manapság, amikor ilyen éles a piaci versengés ebben a szegmensben, még sok hazai forgalmazó esetében sem lehetünk biztosak abban, hogy EU-s piacra szánt forrásból származik-e az „akciós” áron kínált termék. Ez csak annyiban fontos, hogy mindent egybevetve, továbbra is az EU-s szabványok a legszigorúbbak, és valljuk be őszintén, hogy ez mindenképpen egyfajta garancia a tápok valós beltartalmi értékére. Csodák nincsenek sajnos. Az EU-n belül a tápgyártók nagykereskedelmi átadói árai egységesek. Az olyan kiskereskedőket, webáruházakat, amelyek termékeiket vagy egy-egy terméket folyamatosan akciós áron tudnak adni, vagy áraik nagymértékben eltérnek a régiós átlagáraktól - nos ezeket a kiskereskedéseket, webáruházakat kezeljük némi fenntartással, mert korántsem biztos, hogy ugyanazt a minőséget kapjuk. Még abban az esetben sem, ha a csomagolás azonos. Ezt sajnos a szabadpiaci mozgások lehetővé teszik, éppen ezért ránk van hárítva az előzetes tájékozódás és a felelősségteljes választás.

A kutyatápokat vásárló gazdiknak valójában csak kevés hányada tájékozott arra vonatkozólag, hogy a csomagolásokon, dobozokon, zsákokon olvasható megnevezések, szakszavak, százalékok, grammok és milligrammok mit is jelentenek tulajdonképpen, s azoknak milyen hatásuk van a kutyájuk fejlődésére, egészségére, életére. Legtöbbször három csoportba besorolt adatokat olvashat a gazdi leginkább erős olvasószemüveg vagy nagyító segítségével a csomagolásokon: összetétel, beltartalom, hatóanyag-tartalom. Nézzük sorjában, hogy ezek mit is jelenthetnek a gazdinak, aki ez esetben a vásárló, és mit jelenthetnek majd hazavitel után a kutyának, amely ebben a szereposztásban a szó szerinti fogyasztó.

Összetétel

Ez a leginkább használatos megnevezése a gyártók nyilatkozatának, amelyre jogszabály kényszeríti őket. Néhány ehhez kapcsolódó dolgot a gazdiknak érdemes tudniuk. A felsorolásban szereplő anyagok egy része a technológiai folyamat során mesterségesen hozzáadagolva kerül a végtermékbe. A kiinduló nyersanyagok ugyanis sokszor olyan gyenge minőségűek, hogy a késztermék elemzésének laboreredménye elfogadhatatlan lenne. A kutyatáp gyártók nagy előszeretettel tüntetik föl a különböző alkotóanyagokat egybevonva, csoportosítva. Ez lehetőséget ad számukra, hogy tudassák ugyan a vásárlóval, hogy például mennyi gabona van a termékben, de azon belül pl. a zab és kukorica mennyiségi hányadosát úgy változtathatják, ahogy akarják. Ha pl. olcsón szállít a gyárnak egy cég (más fölhasználásra már alkalmatlan) zabot, akkor abból tesznek bele többet, ha valamelyik távoli kontinensről szerezhető be olcsón (génmanipulált) kukoricaliszt, akkor abból kevernek bele sokat. Sokszor meggyőzően néz ki a zsákokon, és kisebb értékeket kell kiírni, ha egy összetevőt több részre bontva tüntetnek fel. Pl. nem azt, hogy ennyi gabona vagy annyi kukorica, hanem ennyi kukorica, annyi kukoricaliszt, és valamennyi kukoricagríz, de ennél a példánál maradva, ha a három mennyiséget a gazdi összeadja, lehet, hogy a kukorica arányát tekintve a sertéstápot megszégyenítő lenne a végeredmény. Ez sajnos minden nagyáruházi „gazdaságos” tápra igaz.

Beltartalom

Ez az, amiben az EU-előírásokat szívesen követik a gyártók. A jelenlegi játékszabályok ugyanis csupán négy megnevezési csoportot tesznek kötelezővé, a gyártókra bízva a további részletezés lehetőségét. A kutyatáp gyártók pedig örülnek ennek a demokratikus szabadság adta lehetőségnek és hallgatnak a beltartalom részleteiről. A beltartalmi anyagok fehérje, zsír, hamu, rost mennyiségei százalékos értékben kerülnek megadásra, az élelmiszervizsgálat területén jelenleg már nagyon korszerűtlennek és régimódinak mondható laboratóriumi eljárás, a Weender-elemzés alapján készült megállapítás alapján.

A megjelölés azt jelenti, hogy az elemzés során adott százaléknyi anyagot találtak ugyan a kutyatápban, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel egyenlő mennyiségű anyag a tápból valóban földolgozható, megemészthető. Ezért közismert a jelenség a gazdik körében, hogy a kutya viszonylag nagy súlyú és térfogatú tápot eszik, ennek ellenére táplálkozásból eredő hiányosságok jelei mutatkoznak nála, miközben a széklet mennyisége és térfogata alig marad el a táplálék formájában bemenőtől. Hogy valójában milyen beltartalom-értékek lennének ideálisak egy-egy állat fiatal kori fejlődése és mindenkori egészséges élete szempontjából, azt azért nehéz általánosítva meghatározni, mert a kutya méretétől, fajtájától, korától és egészségi állapotától függően más és más lehet az ideális mennyiség. Ezért csupán irányadó lehet, hogy egy normális aktivitású, közepes méretű, kifejlett kutya esetében a táplálék beltartalom-értékei a mellékelt táblázatban olvasható százalékos mennyiségben lennének megfelelőek. Amennyiben a nyersfehérje és a nyerszsír mennyisége magasabb a táblázatban szereplő értékeknél, a kutya vagy rohamosan hízni kezd, vagy valamilyen viselkedési formában kimutatja a több mozgásra, aktivitásra való igényét. A kutyás sportot űző vagy magas fizikai, testi igénybevételnek kitett munkakutyáknak természetesen magasabb a fehérje (protein) felhasználási igénye, tehát többet is kell a tápláléknak tartalmaznia. Ha a táplálék nyershamu-tartalma alacsonyabb a táblázatban szereplő értékeknél, akkor fönnáll a veszélye annak, hogy a kutya szervezetének ásványi anyagokkal történő ellátása nem megfelelő. A túl magas nyershamu-tartalom vagy az ásványi anyagok káros mértékű túladagolásához vezethet, vagy a gyomorsav káros csökkenéséhez. Mind a kettőnek hátrányos következménye, hogy az állat emésztőrendszeri zavarait okozhatja. A kutyatáp túl alacsony nyersrost-tartalma káros hatással lehet a bélműködésre és sok esetben székrekedést okozhat. A túl magas nyersrost-mennyiség hatására viszont a táplálék túl gyorsan halad az állat emésztőrendszerében, ennek következtében a szervezet nem tudja megfelelően kiválasztani a működéséhez szükséges tápanyagokat.



Hatóanyag-tartalom

Ebben a csoportban a hatóanyagok két nagy csoportra oszthatók: vitaminokra és ásványi anyagokra. Ezek egy részének  a kedvező adatoknak  a felsorolása általában olvasható a termékek csomagolásán vagy prospektusában, ami a kedvezőtlen értékeket illeti, azt a gyártók inkább elhallgatják.

Vitaminok

A vitaminok a kutyák szervezetében ugyanúgy, mint az emberében létfontosságú szerepet töltenek be. A C és K vitaminok kivételével nem, vagy nem kellő mennyiségben képes az állat szervezete a vitaminokat önállóan előállítani, ezért csakis a táplálékfelvétel révén történhet meg az állat vitaminszükségletének megfelelő mennyiségű, rendszeres ellátás. A vitaminok egyik része zsírban oldódó (A, D, E, K), ennek megfelelően a szervezetbe jutó fölösleges mennyiség egy része képes a test zsírsejtjeiben elraktározódni, majd később hasznosulni. A vitaminok másik része vízben oldódó (C, B), ennek megfelelően nem tud raktározódni, hanem a fölösleg a vizelettel távozik a szervezetből.

Mivel a vitaminok különböző fokig hő-,fény-és oxigénérzékenyek. A kutyájuknak többé-kevésbé rendszerességgel főző gazdiknak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a főzés során az alapanyagokban meglévő vitaminok nagy része tönkremegy, ezért a vitaminszükségletet más módon kell pótolniuk az állat táplálékában.

Ásványi anyagok

Az állat szervezetének működéséhez és különösen a fejlődéséhez szükséges ásványi anyagok csakis a táplálkozás révén kerülhetnek be a kutya szervezetébe. Ezek egyrészt a csontozat és a fogak nélkülözhetetlen építőanyagai (kalcium, foszfor, magnézium), másrészt az anyagcsere-folyamat fontos szabályozóanyagai. Az idegszövetek minőségét főként a magnézium, a bőr és az enzimtermelődés minőségét a cink, a szív és a vese működését a kálium befolyásolhatja.

A kutya életfolyamatában elengedhetetlenül szükséges anyagok: kalcium, foszfor, magnézium, nátrium, klór, kálium, ólom, vas, cink, jód, króm, nikkel, kobalt, mangán, molibdén és szelén. Ha a kutya szervezetébe nem kellő mértékben kerülnek be az ásványi anyagok, első reakcióként a belső tartalékokat emészti föl (pl. a csontozatból vonja el az egyébként hiányzó ásványi anyagot), ezért a hiánybetegség külső fölismerése nagyon nehéz, sok esetben pedig már késő. A túlzott mennyiség általában távozni tud a szervezetből, de ezzel párhuzamosan megemelkedik az állat vérének pH értéke, ezzel különböző egészségügyi zavarokat okozva.

Azonban elmondható, hogy a valóban szuperprémium és prémium kategóriájú kész kutyatápok tartalmazzák egy átlagosnak mondható kutya ásványianyag-szükségletét.

A sokat emlegetett és vitatott, a kutyák létszimbólumává vált csont, különösen a velőt tartalmazó csontfélék valóban nagy mennyiségben tartalmaznak kalciumot, a szükséges ásványi anyagok egyikét. Táplálkozási értéke ennek ellenére elhanyagolható és semmiképpen nem pótolja az egyéb táplálékot. A kutya rágóizmainak edzéseként, a fogazat tisztításaként, de legfőképpen, mint hasznos elfoglaltságként van igazán jelentősége.

 

Tápanyagok

A jelenlegi élelmiszergyártási törvények és technológiák lehetővé teszik, hogy az állattartó emberek által minden elképzelhető és elképzelhetetlen, egy ragadozó, húsevő emlősállat emésztőrendszere által földolgozható és földolgozhatatlan alapanyagból lehessen kutyatápot gyártani, illetve a készítés folyamán ezeket fölhasználni, hozzá adagolni, belekeverni. A kisebb és egyben a valódi minőségre törekedő gyártók azonban kizárólag emberi fogyasztásra is alkalmas alapanyagokból dolgoznak, ezekben a tápokban végképp megbízhatunk. Egy táp azonban attól lehet igazán jó táp, ha nagy mennyiségben tartalmaz olyan tápanyagokat, amelyre a tápot fogyasztó élőlénynek szüksége van.


Protein (fehérjeanyagok)

A proteinek aminosavakból fölépült molekulák, és tulajdonképpen ezekre az aminosavakra van igazán szüksége az élő szervezetnek. A molekuláknak a kisebbik részét előállítja az állat szervezete, túlnyomó részüknek azonban a táplálékkal kell bekerülniük a szervezetbe. Proteinek nélkül nem tud a test fejlődni és fönnmaradni, mert ezek a molekulák adják a csontozat, az inak és az izmok alapjait. Ezen túlmenően a proteinek fontos szerepet játszanak a kutyák anyagcsere-folyamatában és immunrendszerének alakulásában is. A megfelelő proteinforrás a száraztápok esetében kizárólag a hús lehet. Ezt vagy dehidratált (szárított) formában tüntetik fel a gyártók, vagy új generációs, és egyben a legjobb forrás a közvetlen nyers hús hozzáadása, egy utólagosan kíméletes hőkezeléssel, szárítással. (Belcandó tápok)

A kutya által megevett kutyatápból a protein földolgozása először a gyomorban, majd a belekben, aminosavak közreműködésével kezdődik meg, majd a májból továbbítódik a különböző testrészek irányába. A döntő különbség az állati eredetű (hús, tojás stb.) és a növényi eredetű (gabonafélék, zöldségfélék) fehérjék között az, hogy míg az első csoportba tartozók ún. teljes értékű fehérjét tartalmaznak, addig a növényi fehérjéknek csak egy kis része ún. esszenciális fehérje, ezért a nagyobbik részét nem tudja a kutya szervezete hasznosítani. Nem árt figyelembe venni, hogy az állati eredetű proteineknek 95%-át, a növényi eredetűeknek viszont csak alig 60%-át tudja földolgozni a kutya szervezete.

Ha kevés protein jut a kutya szervezetébe, izomzata gyengébbé válik, immunrendszere gyengül, a test természetes méregtelenítési folyamata csökken, a szőrzet fénytelenné válik. A túlzottan magas mennyiségű proteintartalom következtében a kutya csontozata, mája és veséje fokozott terhelés alá kerül, aminek mellékhatásai különböző betegségekben jelentkezhetnek. Külső jele a kutya elhízása, vizeletének különösen erős szaga lehet. Nemritkán az ürülék és a talált dög elfogyasztásának, viselkedési problémának gondolt jelensége mögött is a magas proteintartalmú táplálék lehet az ok, mert az állat ilyen módon próbál védekezni a túlzott gyomorsav termelődése ellen. Kölyökkorban lévő, aktív testmozgást végző, valamint gyakorta stresszhelyzetbe kerülő munkakutyák, valamint a szoptatós anyakutyák szervezetének nagyobb arányban van szükségük fehérjére, proteinre, mint a többi négylábú társaiknak.

Szénhidrát

A szénhidrátok teszik ki az élelmiszerek fő alkotórészét, ez alól a gyenge minőségű kutyatápok túlnyomó része sem jelent kivételt. A szénhidrátok fő szolgáltatói a különböző gabonafélék, illetve ezek további földolgozásából eredő anyagok és termékek: liszt, gríz, dara vagy a pékipari, tésztagyártási termékek. A kutya szervezete a bekerülő szénhidrátot megpróbálja glükózzá átalakítani, a glükóz pedig folyamatosan inzulint igényel, hogy a megfelelő sejtekbe el tudja juttatni az így nyert energiát. A szükséges inzulint a gyomor mirigyei termelik.

Az egészséges kutya szervezete a fenti körfolyamathoz nem igényel nagy mennyiségű szénhidrátot. Mivel minden kutyatáp és szinte minden konyhai maradék tartalmaz annyit, amennyi elegendő a szervezet működéséhez, ezért szénhidráthiányban szenvedő kutyák rendkívül ritka esetben fordulnak elő. Ezzel szemben a szénhidrát-túladagolásban szenvedők annál többen vannak. Az elhízott, kövér, gyenge, érzékeny emésztésű, allergiás reakciókat mutató, fölpuffadtnak kinéző kutyák többségének szervezete a túlzottan szénhidrátdús táplálék következtében már képtelen több glükózt feldolgozni.

A gabonafélék kémiai anyagokkal történő kezelése, a géntechnika mezőgazdaságban történő alkalmazása következtében egyre nagyobb az allergiás megbetegedések száma a háziállatok körében, főként az olcsó alapanyagok fölhasználása következtében. Ebből a szempontból különösen veszélyes lehet a szójaféleségek nagy aránya a kutya táplálékában. Ezért is javasoljuk, hogy maradjunk az EU-n belüli gyártóknál. Lehetőleg kerüljük az olyan tengerentúli, vagy harmadik országbeli gyártókat, amely országokban engedélyezett a géntechnológia alkalmazása a mezőgazdaságban. Kerüljük a nagy multinacionális gyártókat is, ugyanis kézenfekvő, hogy a multinacionális érdekek a lehető legolcsóbb alapanyag források felhasználását követelik meg. Ugyan nem sok, de akadnak Európán belüli kutya és macska eledel gyártó családi vállalkozások, amelyek mind a minőség, mind pedig az alapanyag források tekintetében feddhetetlenek és a maximumra törekednek. Fogadjuk végre el, hogy igenis létezik egy szebb világ amely túlmutat a multinacionális érdekeltségeken, és a nagyság az önmagában vajmi kevés garancia a minőségre.

Nem árt egy kicsit részletesebben is néhány szót ejteni azokról az élelem összetevőkről, amelyek azoknak a kutyáknak is belekerülnek a tányérjába, akiket nem gyárilag készített kutyatáppal etet a gazdi. A különböző nemzetközi fórumokon és a médiában visszatérően föllángolnak különböző viták arról, hogy kutyatáp vagy házikoszt, hús vagy vegetáriánus étrend, bio vagy hagyományos étrend-e a legjobb. Ha egy-egy ilyen kérdésterülettel a kutyatenyésztő vagy kutyatartó komolyabban kezd el foglalkozni, sok esetben az az érzése támad, hogy kutyájának hamarosan nem marad más hátra, mint az éhenhalás. Megnyugtatással szolgálhatnak a tények, hogy mind ezek ellenére él a Földön kb. 400 millió kutya, és ezek mindegyike valamilyen úton-módon táplálékot vesz magához. Természetesen az eltérések óriásiak, a vadon élő vagy utcakutyaként kóborló falkáktól kezdődően, a bio-hentestől frissen vásárolt alapanyagokból főzött ételt formatervezett tálból falatozó ebekig bezárólag.

Hús

Ennek az alapanyagnak kellene a legnagyobb és legfontosabb alkotórésznek lennie a proteint biztosító összetevők között a kutyatápban. A kutya ugyanis, a domesztikáció ellenére, biológiai értelemben továbbra is őséhez, a farkashoz hasonlóan húsevő állat. Ez azt jelenti, hogy a kutya szervezete, azon belül az emésztőrendszere megmaradt annál a működési mechanizmusnál, hogy a zsákmányként elejtett állat jelentené számára a fő táplálékforrást. Az ideális tápláléknak, amit a kutya a gazdájától kap, ezt kellene a lehetőségekhez képest összetételben és mennyiségben a leginkább utánoznia. A természetben a zsákmány legnagyobb arányban húst tartalmazott, ennek megfelelően a mai kutyák táplálékában is a húsnak kellene a legnagyobb térfogati arányban benne lennie. Még akkor is, ha a húsevő kategóriából a mindenevő biológiai csoportba történő lassú és hosszantartó folyamat kezdeti fázisa már sok egyednél kimutatható. A kutya szervezetének optimális működéséhez nagymértékben szükség van a főleg sovány húsokban megtalálható értékes aminosavakra (lizin és metionin). Továbbá a húsok tartalmazzák nagy arányban (18-50%) a szintén nélkülözhetetlenül fontos proteint.

A gyenge minőségű kutyatápok nem tartalmaznak kiinduló nyersanyagként húst! Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni! Egyrészt megfelelő támpont lehet maga az ár. Az olcsóság már magában hordozza azt a tényt, hogy nem megfelelő nyersanyagokból lett előállítva az adott száraztáp vagy konzerv eledel. Azonban sajnos sok esetben a média megjelenés vagy hangzatos márkanév sem garancia. Mivel valamilyen úton-módon a hús ízt és illatot utánozni kell, és valamennyi fehérje-, illetve proteintartalmat szintén nem árt a vásárlók irányába kimutatni, ezért a multinacionális gyártók különböző húsliszteket és vágóhídi, konzervgyári, élelmiszeripari, úgynevezett állati eredetű hulladékot (bőr, szőr, faggyú, zsiradék, csont, halpikkely, bél, belsőség-hulladék stb.) használnak föl hús helyett. A csomagolásokon általában ezt összefoglalóan állati származékok, állati eredetű melléktermékek, húsliszt, halliszt megjelöléssel közlik a vásárlóval. Amennyiben a gyártó a csomagolásokon vagy a terméktájékoztatókban megadja, hogy a húsliszt milyen állati húsból származik, az már egy nagy lépés a nyílt és őszinte tájékoztatás irányába. Az ilyen termékek iránt nagyobb bizalommal lehetnek a gazdik. Nagyon kevés, csak az igazán jónak mondható, kifejezetten a minőséget zászlajára tűző tápgyár tünteti föl a termékei csomagolásán és a reklámanyagaiban a valós tiszta húsalapanyag mennyiségét, valamint annak a származási helyét és körülményeit. Amennyiben ilyennel találkozik a gazdi, nyugodtabb lelkiismerettel etetheti ezzel a termékkel a kutyáját.

Bizonyos kutyatápok kifejezetten halhús vagy halliszt fölhasználásával vagy hozzáadásával készülnek. A kettő között az a különbség, hogy a friss halhúsból készült termékek tartalmazzák azt a rendkívül magas D-vitamin-mennyiséget, ami a hal húsát a többi állatétól megkülönbözteti, a hallisztről viszont ez már nem mondható el.

Gabonafélék

Minden gabonaféle nagyon magas arányban tartalmaz szénhidrátot. A kutya emésztőszervei nem képesek földolgozni a gabonákban található cellulózt és a különféle növényi sejtfalakat. Minél nagyobb arányban tartalmaz a kutya tápláléka gabonaféleséget, annál nagyobb mennyiségű bélsárnak kell eltávoznia az állat emésztőrendszeréből. Az igényesebb gyártók minden esetben igyekeznek a gabonatartalmat valamilyen egyéb alternatívával pótolni, kiegészíteni. Például borsódara, amaránt, burgonya. Itt újabb megtévesztéssel találhatjuk magunkat szembe, ugyanis nem feltétlenül attól lesz jó egy kutyatáp, ha gabonamentes, hanem sokkal inkább lényeges és fontos a gabonaszármazékok forrása. Kerüljük a kizárólag búzát vagy kukoricát tartalmazó kutyatápokat, illetve azokat pedig végképp, amelyek még a gabonaszármazékokat sem tüntetik fel pontos megnevezéssel vagy gabonaipari melléktermékeket tartalmaznak.

Zsír

A zsír a kutyatápok fő energiahordozója. Viszont tudni kell róla azt is, hogy a zsír földolgozásához a szervezetnek kétszer akkora energiára van szüksége, mint ugyanolyan mennyiségű protein vagy szénhidrát átalakításához, megemésztéséhez. Egy-egy kutyatápban két különböző zsírt lehet megkülönböztetni. Az egyik a nyersanyagokkal belekerülő, a másik a mesterségesen hozzáadott. A birka és különféle szárnyas állatokat alapanyagként földolgozó végtermékek sokkal értékesebb zsírt tartalmaznak, mint a más állatokat kiindulási anyagként fölhasználtak.

Egy-egy zsírmolekula 1 hordozóból és 3 zsírsavból áll; amíg ez a molekuláris kapcsolat fönnáll, addig az anyag emészthetetlen. A kutya vékonybelében kezdődik meg az átalakulása, az ott lévő enzimek segítségével. Az állatok szervezete számára természetesen életbevágóan szükségesek a zsírnak a különböző zsírsavai. Az utóbbi években sok gyártó által hangoztatott Omega-6, Omega-3 zsírsavakról érdemes megemlíteni, hogy a kutya szervezete számára csak akkor fejtik ki a prospektusokban leírt kedvező hatásaikat, ha a táplálékban meglévő mennyiségi arányuk 5:1 marad. Ha az Omega-6 aránya ezt meghaladja, akkor az akadályozza az Omega-3 zsírsavnak az anyagcsere folyamatban való részvételét. Bizonyos növényi olajoknak (lenolaj, repceolaj, dióolaj) sokkal magasabb az Omega-3, mint az Omega-6 zsírsav hányadosuk. A napraforgóolajban viszont csak magas Omega-6 tartalom van és Omega-3 egyáltalán nincs. A halakból nyert zsíroknak és olajoknak nagyon magas Omega-3 tartalmuk.

Az Omega-6 zsírsav fontos az egészséges bőr és szőrzet, a test izomzatának fejlődése, a jó látás és az idegrendszer pozitív működése végett. Amennyiben a kutya szervezetébe nem jut megfelelő mennyiségű zsír, rohamosan csökken a testsúlya, és kedvetlenné, szomorúvá válik az állat, mert a zsírban oldódó vitaminok hatástalanná válnak, aminek sok esetben szív- és vérkeringészavar lehet a következménye. Ha a szükségesnél több zsírt eszik a kutya, az elhízáson kívül további problémát jelenthet maguknak a belső szerveknek az elzsírosodása. Különösen a tenyésztőknek érdemes tudniuk, hogy az anyakutyák teje, bár 25%-kal kevesebb cukrot tartalmaz, mint a tehéntej, viszont háromszor annyi zsírt. Ez biztosítja a kölyökkutyák megfelelő fejlődéséhez szükséges energiát.

Tej és tojás

A tejnek alapvetően nagyon jó tápanyag-összetétele van, ám a benne lévő tejcukor (laktóz) végett nem ideális a kifejlett kutya emésztőrendszere számára. A tejcukor átalakításának a vékonybélben kell megtörténnie, viszont a lebontást végző enzimek termelődése csak a kölyökkutyáknál valósul meg az anyatej földolgozása érdekében. A szopásról a szilárd táplálékra történő átállást követően ennek az enzimnek a termelődése csaknem teljesen leáll. A nem feldolgozott tejcukor mellékhatása általában hasmenés formájában jelentkezik. Általános szabályként elfogadható, hogy a kifejlett kutya kb. 20 ml/testsúlykg mennyiségnél ne igyon több tejet. A tejben lévő aminosavaknak, ásványi anyagoknak, vitaminoknak a kutya szervezetébe juttatására nagyon jó alternatíva az alacsony zsírtartalmú túróknak a táplálékhoz keverése.

A tojás - beleértve a tojáshéjat is - kiváló fehérje-, vitamin-, ásványianyag- és kalciumhordozó. A főtt tojás teljesen mellékhatásoktól mentes tápláléka lehet minden kutyának. A nyers tojás azért előnytelen, mert a tojásfehérje nyers állapotban leköti az egyébként értékes biotinokat.

Zöldségfélék és fűszernövények

A zöldségek elsősorban a bennük lévő ásványi anyagok és vitaminok miatt játszhatnak fontos szerepet a kutya táplálkozásában. Viszont, mint ragadozó őstől származó állatnak, a kutya emésztőrendszerének alapvető működése a zsákmányul ejtett állat földolgozására van beállítva. Ezért a zöldségekben lévő összetevők földolgozására majdhogynem teljes mértékben alkalmatlan. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy egyrészt a kutya fogazata és rágószerve nem alkalmas a növényi sejtfalakat és a cellulózt megfelelő mértékben összerágni, és sem a gyomrában, sem a rövid bélrendszerében nem történik meg a növényevő állatoknál közismert feldolgozás.

Ennél a témánál említenénk meg a kizárólag házi koszttal való etetés veszélyeit. Azon kívül, hogy az emberi ételek összetétele amúgy is alkalmatlan a kutyák huzamosabb ideig tartó táplálására, mindamellett fontos tudni, hogy nem tudunk olyan fűszerszegényen főzni magunknak, ami a kutya emésztőrendszerét viszont ne károsítaná. A hagyma például bármilyen formában, köztudottan még igen kis mennyiségben is mérgezőként hat a kutya szervezetére. Még igen kis mennyiségben is gyulladásos reakciókat válthat ki az emésztőrendszerben, melynek következménye egy állandó hasmenéses állapot. Viszont általában a legtöbb emberi főtt étel tartalmaz valamennyi hagymát ilyen-olyan formában. Mindenféle hagymában (ez lehet a kutya esetében a kertből kiásott virághagyma is!) megtalálhatók valamilyen mértékben azok az alkotórészek, amelyek pusztítják a kutya vérében lévő vörösvérsejteket. Különösen kis testméretű, kevés vérmennyiségű kutyák kerülhetnek ezáltal hamar veszélybe. A különösen erős illatanyagokat tartalmazó és csípős fűszernövények esetében nagymértékben károsodik a kutya szagló- és ízérzékelőszerve, az emésztőrendszerének pedig, a fölöslegesen nagyfokú teljesítményre való késztetése folytán, idősebb korban különféle megbetegedéseivel lehet számolni.

Melléktermékek

Mellékterméknek nevezi az élelmiszeripar azokat a termékeket, anyagokat, élelmiszeripari hulladékokat, amelyek emberi fogyasztásra nem alkalmasak, ellenben ugyanezek sok esetben elvileg valamilyen állattal, valamilyen módon és formában megetethetőek. A melléktermékek dzsungele a szakmán kívül álló fogyasztó vagy vásárló számára teljesen áttekinthetetlen. Két fő csoport megkülönböztetésével azonban nem árt tisztában lenni: vannak növényi eredetű és állati eredetű melléktermékek. Az állati eredetű melléktermékek csoportjába tartozik minden anyag, amely melegvérű haszonállatok földolgozásából származik, tehát vágóhídi vagy más feldolgozóipari hulladék. Csont, bél, pata, köröm, bőr, toll, bél, gyomor, tüdő, ín stb. Sajnos a szuperprémium vagy prémium kategória alatti tápok jelentős része ilyen hulladékból készül, és elgondolkodtató, hogy sok, magát gondosnak tartó gazdi arra sem veszi a minimális fáradságot, hogy egy pillantást vessen az általa vásárolt kutyatáp vagy konzerv összetevőinek listájára, vagy vakon hisz a TV reklámoknak. Egy kutya vagy egy macska, mint szeretett társunk szinte már már családtag. Rengeteg szeretetet adnak nekünk és a minimum, amivel ezt meghálálhatnánk az az, hogy körültekintően választunk tápot és nem etetjük őket ezekből a minősíthetetlen vágóhidi hulladékokból előállított termékekkel, vagy éppenséggel jót akarva, az egyes állateledel boltokban kapható, már eleve emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősített fagyasztott húsokkal és hússzármazékokkal. Gyakorlatilag nincs az a húsipari melléktermék, amit az élelmiszeripar ne tudna hasznosítani például a párizsi vagy virsli előállításához. Akkor mindenképpen elgondolkodtató, hogy mi lehet a gond azokkal a húsokkal, amelyek már csak kizárólag állateledelként hozhatóak forgalomba, akár fagyasztott formában. Gondoljunk csak bele. Számunkra vagy gyermekeink számára mindegy, hogy milyen alapanyagokból készül az az étel, ami a családi asztalra kerül? Akkor a kedvencünk miért nem érdemli meg azt a minimális odafigyelést, és törődést, hogy az emberi léptékben mért rövid életében minőségi táplálékot egyen? A valódi állatszeretet és állatvédelem alapja, hogy megfelelően látjuk el kedvenceinket, és mielőtt bármit amit nekik szánunk leemelünk a polcról, tájékozódunk és ennek megfelelően döntünk a valódi minőség mellett. Összefoglalva tehát olyan tápot vagy konzerveledelt, amely kizárólag állati eredetű mellékterméket tartalmaz mint fehérjeforrás, azt soha ne vegyük meg. A növényi eredetű melléktermékek csoportjában szinte kizárólag a kutya emésztőrendszerének nem megfelelő anyagok találhatók. Melasz, dió- és mogyoróhéj, gyümölcsmagvak, konzervgyári és szeszgyári növényi hulladék stb. Általában azoknak a gyártóknak a tápjaiban magas arányú a növényi eredetű melléktermékek aránya, amelyek egy-egy nagy élelmiszeripari mammutcég leányvállalataiként, alvállalkozóiként működnek, mert így a főiparág hulladékát a mellékiparág, mint ingyenes alapanyagot használhatja föl. Érdemes egy pillantást vetni a márkanevek mögött megbúvó valódi cégnevekre is!

Adalékanyagok

Adalékanyagoknak nevezi az élelmiszeripar mindazokat a mesterségesen előállított, szintetikus anyagokat, amelyeket a gyártás során hozzákevernek a késztermékhez. Ezek közül a legközismertebbek az ízesítő-, a színező- és a tartósítószerek.

Az ízesítőszerekre csak abban az esetben van szükség, ha nélkülük a kiinduló alapanyagoknak olyan gyenge a minősége, vagy csupán olyan kis mennyiségben történik a földolgozásuk, hogy a késztermék az állat számára fogyaszthatatlan és élvezhetetlen lenne. A kutyatápok két leggyakrabban használt ízesítőszere a cukor és a karamell, de számtalan kémiai illat- és aromaanyaggal elérhető, hogy a végtermék íze a húsra, májra, illetve egyéb állati belsőség ízére hasonlítson, anélkül, hogy ezekből néhány százaléknál nagyobb mennyiség valóban benne lenne. A különféle színezőanyagoknak, festékeknek a tápokhoz való adagolása elsősorban a vásárlók optikai meggyőzését szolgálják. A kutyák érzékszervei által meghatározott ingerek elenyésző szerepet játszanak a táplálék kinézetét, sötétebb vagy világosabb színét illetően.

Nagy, multinacionális gyártók esetében tartósítószerek nélkül elképzelhetetlen a gyártás a világ jelenlegi kutyatáp-kereskedelmének és fogyasztásának ellátására. A kereskedelmi láncolat - gyártás, szállítás, raktározás, eladás, fölhasználás - bizonytalanul időigényes folyamata a termék minőségromlása nélkül, az esetek túlnyomó részében csak úgy oldható meg, ha biztosított valamilyen módon, hogy a termék hosszabb-rövidebb távon közel azonos minőségű maradjon. A minőség romlását természetes módon megakadályozzák az antioxidáns anyagok, pl. a C és E vitamin. Amennyiben az alapanyagokban ezekből kevés van, akkor valamilyen formában ezt hozzáadagolják a táphoz a gyártás folyamán. A két leggyakrabban használt szintetikus formájú tartósítószer a BHA (butylhydroxyaniszol) és a BHT (butylhydroxytoluol), sok esetben ezt a két anyagot már a gyenge minőségű, vagy multinacionális tápgyártó vállalatok tápgyártáshoz fölhasznált alapanyag is magas értékben tartalmazza. Ez esetben a kutyatáp gyártója nem köteles erről nyilatkozni, mert nem ő keverte bele a gyártott termékbe ezeket az anyagokat. Ilyen esetekben elegendő, ha a csomagoláson föltünteti, hogy EWG adalékanyagok, vagy EU által engedélyezett színezékeket és tartósítószert tartalmaz, viszont ettől még ezek az anyagok hosszútávon és nagy mennyiségben károsak lehetnek az állat szervezetére. A kisebb, évtizedek óta családi vállalkozásként működő európai gyártók esetében azonban nincs mitől tartanunk adalékanyagok tekintetében. Egyrészt nem is tesznek veszélyesnek mondható adalékanyagokat a tápjaikba, másrészt az alapanyagokat is környékbeli, megbízható és állandó forrásból szerzik be. Üzletpolitikájuk részét képezi az, hogy termékeiket kizárólag szakkereskedésekben lehet beszerezni, és ki sem szolgálják a multi kereskedelmi hálózatokat, láncokat. Ezért is tudják megtenni, hogy nem kevernek tápjaikba tartósítószereket, egyéb adalékanyagokat, hiszen nem kell megfeleniük a multik elvárásainak. Keressük az ilyen tápokat, mert ezekben maximálisan megbízhatunk.

Az adalékanyagoknak az EU országokon belül elfogadott egységes élelmiszeripari megnevezése az emberi és állati fogyasztásra gyártott termékek között nem tesz különbséget. A csomagolásokon leggyakrabban olvasható kódok jelentése a mellékelt táblázatban olvasható.

Víz

Táplálék nélkül képes egy kutya napokig élni, de ivóvíz nélkül nem. Függetlenül attól, hogy a kutya mikor és mit kap enni, a jó gazdinak gondoskodnia kell arról, hogy kutyája részére mindig megfelelő mennyiségű, lehetőség szerint friss ivóvíz álljon rendelkezésére. Egy egészséges, kifejlett kutya szervezete az egészséges működéséhez naponta kb. 70 ml/testsúlykilogramm vizet igényel. Ennek egy része a táplálékkal kerül a szervezetébe, a hiányzó részt ivóvíz formájában kell pótolnia. A kutya testtömegének kb. 60%-a víz, ebből is látható, hogy rendkívül fontos számára a test vízháztartása. Amennyiben nem megfelelő mennyiségű víz jut az állat szervezetébe, a pszichikai, idegrendszeri és emésztőrendszeri megbetegedések megnyilvánulásai mellett a fő problémát az jelenti, hogy a vér víztartalma is lecsökken. Ebből eredően a szív nagyobb teljesítményre kényszerül, ez pedig hosszú távon az állat súlyos egészségkárosodásához is vezethet. A nyári hőségben az autóba bezárva hagyott kutyák esetében ez okozhatja a legnagyobb problémát. Nem elhanyagolható a szervezet folyadékháztartásának jelentősége az állat testének hőszabályozása szempontjából sem. Melegben több vízre, hidegben kevesebb vízre van szüksége a kutya szervezetének.

A száraztápok átlagosan 10% nedvességtartalommal rendelkeznek, ezzel szemben a konzerveledelek térfogatának vagy súlyának 20-94%-át teszi ki a víz. Ebből eredően a gazdik által könnyen megjegyezhető az alapszabály, hogy a száraztáppal etetett kutyák sokat isznak, a nedves táppal, főtt étellel vagy konyhai ételmaradékkal táplált kutyák ezzel szemben kevésbé szomjas állatok.

Az külön elgondolkodtató, hogy amennyiben egy nedves kutyatáp terméktájékoztatójában az olvasható, hogy nedvességtartalom: 80 (a szám után a százalékjelet akár szándékosan elhagyva!), akkor 1 kg súlyú kutyatápban 20 dkg a valóságos táplálék mennyisége, és ezzel együtt még 80 dkg konzerv vizet is vásárol a kedves gazdi! Ha pedig ugyanezen táp dobozán az is olvasható, hogy hús és állati származékok 4%, akkor ezt azt jelenti, hogy a kutya szervezetébe az 1 kg táp elfogyasztása során, ideális gyártást feltételezve 8 gramm hús, de a reális gyakorlatot feltételezve 8 gramm vágóhídról származó állati eredetű hulladék került táplálékként a dobozba (ennyi a 20 dkg 4%-a)!

 

forrás:kutya.hu

 

Minőségi kutyatápok legjobb webáruháza. Acana, Brit, Josera kutyaeledelek akciós áron! Ingyenes házhozszállítás, rendelésleadás telefonon is:+36 30 459 8470